„Több mint tíz éve zajlik a második hidegháború”– mondta Ján Figeľ az MCC konferenciáján

Az írás Ján Figeľ (Szlovákia korábbi Európai Uniós biztosa) beszédének leirata. Elhangzott angolul március 7-én, a Mathias Corvinus Collegium által szervezett Istropolis Summit konferencián, Pozsonyban. 

***

Az európai béke nem csak szükséges! Lehetséges is! Ez adja a kontinens stabilitásának és biztonságának alapját, a biztonságpolitika célját, ez jólétünk záloga! A francia külügyminiszter, Robert Schuman 1950. május 9-én állt elő a szénre és acélra épülő új európai együttműködés tervével, felkínálva annak lehetőségét a legyőzött Németország számára is. Schuman akkoriban sokakat meglepett, néhányan egyenesen illuzórikusnak tartották az elképzelést. A kommunisták egyenesen Franciaország árulójának kiálltották ki a minisztert.

A háborúhoz elengedhetetlen nyersanyagok előállítására és kereskedelmére alapuló új béketerv összecsengett a két régi ellenség érdekeivel, akik az azt megelőző 75 évben -- Bismarck kancellártól II. Vilmoson át Hitlerig – milliónyi katonát és civilt gyilkoltak meg háborúik során. Az utóbbi 75 évben ez a kezdeti együttműködés egy 27 tagú szövetségé nőtte ki magát, egységes piaccal, felszámolt belső határokkal és közös valutával. 

Konrad Adenauer is valami hasonlót fogalmazott meg, amikor arról beszélt, az egységes Európa „néhányak álma, sokak vágya és mindannyiunk elemi érdeke“.

Számtalan oknál fogva az európai egység kialakítása ma sem befejezett projekt. A Schuman és Gorbacsov által sokat emlegetett közös európai ház mindmáig nem épült meg. Mióta Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, újra véres háború dúlja fel a kontinenst. A gyökerek jóval mélyebbre nyúlnak az elmúlt három évnél. Több mint tíz éve zajlik a második hidegháború. Emlékezhetünk, a XX. században három európai háborúból lett világháború: a két nevezett mellett az Európából induló első hidegháború is hamar globálissá vált. 

Egyre csak gyűlik a tragédia, miközben zajlik a mind több szakértő által az Egyesült Államok és Oroszország között zajló proxiháborúnak tartott véres orosz-ukrán konfliktus. 

Schuman terve ennek ellenére sem vesztette jelentőségét. A néhai francia külügyminiszter által lefektetett elvek olyanok, mint a fa gyökerei. Ezek nem a múltba nyúlnak, hanem lehorgonyoznak minket a jelenben és stabilitást nyújtanak a jövőben. Európa fővárosaiból folyton azt halljuk, fegyverkezésre van szükség, fokozni kell a védelmi kiadásokat. Hogy lesz ebből kiút az eladósodott, egyre gyengébb gazdasági teljesítménnyel bíró államoknak? Az elrettentés politikájával talán megnyerjük, vagy legalább döntetlenre hozzuk a második hidegháborút, de béke biztosan nem lesz belőle, holott épp ez adná meg az oly‘ régóta várt állandóságot és stabilitást, biztonságpolitikánk célját és fejlődésünk zálogát.

A tüneti kezelés nem elég, az okokat kell feltárnunk! Ha 75 évvel ezelőtt a két korábbi ellenség, Franciaország és Németország kezdeményezték a békefolyamatot, úgy most a globális erőtér két atomnagyhatalmának kell azt kezdeményeznie. Oroszország és az Egyesült Államok évtizedek óta áll egymással szemben. Donald Trump megválasztásával és a törvényhozás két házának republikánus többségével felgyorsult az amerikai döntéshozatal. Néha ugyan meglepő és hirtelen, de legalább a háború befejezésére koncentrál.

Az európai nemzetek új közössége felé. Ennek semmi köze Trumphoz, Bidenhez, Putyinhoz vagy akár Zelenszkijhez. A vezetők halandó emberek, jönnek és mennek, ki később, ki előbb, de biztosan! 

A béke a nemzetek érdeke, amelyek kitartanak, megmaradnak. Túlélnek háborúkat és szörnyű veszteségeket. A határok megváltozhatnak, de az emberélet nem fordítható le számokra és anyagiakra. Ezért kell megállítanunk a testvérháborút és megtalálnunk az együttműködés új minőségét. Egy minőséget, amely az ember, a család, a nemzet és a társadalom inherens értékén alapul. Az ukrán erők főparancsnokának, Olekszandr Szirszkijnek a szülei és bátyja mind a mai napig Moszkvában élnek. Ez a tény többet mond ezer szónál. 

Az Egyesült Államok és Oroszország közötti leendő párbeszédnek a konfliktus és háború szempontjából meghatározó erőforrásokra kell összpontosítania – az energiára, a természeti erőforrásokra, az információs technológiákra és a szellemi tulajdon védelmére. Az említett források, árucikkek és kulcsfontosságú infrastruktúrák közös piacokba való integrálását más országoknak is fel kell ajánlani. Ezzel összekötjük Alaszkát Kamcsatkán keresztül Európával és Közép-Ázsiával. A történelmi tanulságok és közös érdekeink mind egy új, a világ fejlődésére döntő hatással bíró északi féltekei közösség létrejötte mellett szólnak. Olyan közösség létrejötte mellett, amely páratlan potenciállal bír egy minden eddiginél gyümölcsözőbb együttműködés biztosításához. Az Európai Unió számára is óriási lehetőségeket hozhat. 

Kelet és Nyugat közeledésének, majd együttműködésének folyamata igen hosszú, mindazonáltal megegyezik a nagy pápa, II. János Pál álmával is, a pápáéval, aki „tüdejének mindkét felével, egy keletivel és egy nyugatival” egyszerre lélegzett. Ez egy keresztény etika és lelkiség által alátámasztott gondolat. Ma a nyugati féltekét új ideológiák és erkölcsi relativizmus fertőzik, miközben a keleti rész kivérzik egy testvérháborúban. Persze, lehet, hogy a fenti elképzelés ebben a pillanatban nehezen megérthető, kevéssé valószínű, sőt, néhányaknak egyenesen elfogadhatatlan.

Schuman amerikai kollégájával, az akkori külügyminiszterrel Dean Acheson-nal is egyeztetett az elképzeléséről. Acheson azt írja emlékirataiban: a Schuman-terv egy „lélegzetelállító lépés volt Nyugat-Európa egyesítse felé”, amelyet az első pillanatban „képtelen volt megérteni”. Ma ezt az egységet magától értetődőnek tekintjük… A fent bemutatott geopolitikai és gazdasági szempontból is konstruktív javaslat fényében ugyanakkor könnyebben és gyorsabban találhatnánk megoldást az orosz-ukrán háború legfontosabb következményeire: a háború elől hazájukat elhagyni kényszerülő százezrek sorsára és a porig rombolt települések újjáépítésére.

A nagyhatalmak által sokszor csak csatatérként használt, az inváziókkal és megszállásokkal terhelt, történelmük során nem egyszer függetlenségüket vesztett közép-európai országoknak aktív és alkotó szerepet kell kapniuk ebben a folyamatban. Hiszen éppen ők azok, akiknek a demokratikus átalakulás sikeres véghezvitelében és az egységes Európa létrehozásában is van tapasztalatuk.

A békéért folytatott erőfeszítésnek végre meg kell haladnia a háborús erőfeszítéseket.

Nem olcsó optimizmus vagy sötét pesszimizmus kell, hanem szilárd elhatározás, hogy a béke, a biztonság és a jólét nem csak lehetséges, de el is érhető!

fordította: Pomichal Krisztián

Nyitókép: Rozsár Vince/MCC